Mivel bolygónk felszínének több, mint 70%-át víz borítja, így akár kézenfekvőnek is vehetnénk, hogy a 19. századig a szállítmányozás és a közlekedés leggyorsabb formája a hajózás volt. Hogy honnan indult az egész, azt nagyon nehéz lenne megmondani, eredete a történelem homályába vész. Valószínűsíthető, hogy legelőször a folyókon közlekedtek emberek tutajokkal, csónakokkal, és a tengereket, óceánokat csak később hódították meg. Mindenesetre az emberiség történetéhez szervesen hozzátartozik a vízi közlekedés, elsősorban kereskedelmi és hadászati céllal. Aki vízközelben volt, az egy idő után hajózni kezdett. A vikingek karcsú, mélyre merülő hajóikkal a Közel-Kelettől Kanada partjaiig mindent bejártak, sőt, egy 10. századi skandináv sírból még egy öntött bronz Buddha szobor is előkerült. Hogy kereskedelem útján jutott-e a szoborhoz a tulajdonos, vagy személyesen hozta haza Indiából, az nagyon jó kérdés, de ha az utóbb eset az igaz, akkor kijelenthetjük, hogy körbehajózták az egész Földet. A velenceiek a hajóarmadájuknak köszönhetően voltak évszázadokig a legfőbb kereskedelmi központ Európában, az angolok pedig a hajózás révén hajthatták uralmuk alá a fél világot.
Aki utazott valaha hajó, az pontosan tudja, hogy mennyire különös érzés a szilárd talaj után vízre szállni. Érezni a hullámverést, az imbolygást, a szelet, és tudni azt, hogy ha a víz nem akarja, hogy te abba az irányba menj, akkor nem is fogsz. Hogy egy nagy költőt idézzünk: “Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr.” Tehát soha ne felejtsük el, hogy vízre szálláskor sosem lehetünk eléggé elővigyázatosak. Közúton is lehet borzasztó balesetet szenvedni, de ott a talaj jó esetben nem nyeli el a járművet. Ezzel szemben a hajóról csak egy út vezet kifelé: a vízbe. Nem véletlen, hogy a vízi jártassági egy komoly vizsga, amit mindenkinek le kell tenni, aki akár csak a Balatonon szeretne magának egy vitorlást, és néha menne is vele egy-egy kört. Lényeges még, hogy legalább alap szinten tudjunk úszni, mert a nélkül vízre menni olyan, mint bukósisak nélkül motorozni. Nincs borítékolva a vízbe esés, de azért benne van a kalapban. Mentőmellény ide-vagy-oda, azért valahogy nem árt tudni kievickélni.
Mindettől függetlenül hajózni szép és ősi elfoglaltság, ami odafigyelést, lélekjelenlétet és tapasztalatot igényel, legyen szó akár egy kicsi, kétszemélyes vitorlásról vagy egy háztömb méretű óceánjáróról. Hajóval szelni a habokat egyszerre kaland és feladat, kikapcsolódás és hivatás. Ha csak egyszer adódik valaki életében, hogy kipróbálhassa, már akkor is gazdagabb lesz egy nagyszerű élménnyel, amit élete végéig a szívében őrizhet.