Talán kevesen tudjátok rólam, de fiatalkoromban bizony volt időszak, amikor felszolgálóként dolgoztam egy luxus hajón. Égett bennem a kalandvágy és egy kicsit a lázadás is, ezért az első adandó alkalommal ott hagytam a sulit, és elszegődtem a hajóra dolgozni. Persze mondanom sem kell, milyen traumát hagytam emiatt a szüleimben. Nagyon sok konfliktus volt velük ebből fakadóan annak idején. Ez persze természetesen, hiszen ők csak a legjobbat akarták nekem. Azt szerették volna, ha sokra, sőt, mondjuk ki többre viszem, mint amire ők vitték. Pedig úgy gondolom, nincs szégyellni valójuk nekik sem. Nagyon szegény családból származnak, és nekik jóval kevesebb lehetőség állt rendelkezésre, mint nekem. Mégis, tisztességgel, becsülettel felneveltek engem és a két nővéremet is, és öregkorukra még egy kis spórolt pénzt is sikerült gyűjteniük. Egy szó mint száz, azért annyira nem örültek neki, amikor előálltam a tervvel, hogy márpedig én csapot, papot hátrahagyva elmygek dolgozni egy hajóra.
Pedig nagyon sok érdekes élettapasztalattal lettem több ezáltal. Megszámolni se tudom, mennyi különböző és érdekes emberrel találkoztam, és mennyi furcsa történetet hallgattam végig, amíg ott dolgoztam. Az egyik legmeglepőbb beszélgetésem egy fogpótláson átesett pácienssel volt. Sosem gondoltam volna korábban, hogy egyszer feszült figyelemmel és érdeklődéssel tudok majd kísérni egy ilyen beszámolót a fogpótlás menetéről! Pedig tulajdonképpen ez történt a beszélgetés alatt. A hölgy gyönyörű mosollyal rendelkezett, így igencsak meglepett a beszámolója, nem számítottam egy ilyen történetre. Az eljárás persze fájdalommal járt, de azt mondta, egy percig sem bánja, végre újra meg tud rágni és enni minden ételt, amit a beavatkozás előtt csak félve kóstolt meg.
Nagyot néztem ezen a kijelentésen. Őszintén szólva, a tehetős, gazdagabb emberek életét nem így képzeltem el. Az én fejemben valamiért ez az egész úgy élt, hogy aki jólétben él, nem nélkülöz semmit, annak nincsenek problémái. Milyen érdekes, hogy a sors nem válogat! És bizony vannak olyan életesemények és történések, amelyek nem rangsorolnak, és bárkivel megtörténhetnek, mint ahogy ez az eset is. Érdekes volt hallgatni, mert azelőtt jóformán semmit nem tudtam a fogpótlás menetéről. Nem is gondoltam volna, hogy ez egy ennyire komoly beavatkozás! Biztosan nem lehet kellemes, amikor az ember szájába hidat helyeznek fel… Ezt úgy képzeljétek el, hogy első lépésként “megtisztítják” a fogakat, vagyis jó alaposan lecsiszolják, hogy legyen hely a pótlásnak. A csiszolt fogakra koronát ezt követően koronát helyeznek fel, hogy megvédje a lecsupaszított fogakat. Ezt követően helyezik fel a hidat, amit aztán bizonyos időközönként cserélni kell majd.
Merthogy a híd is elöregszik egy idő után a szájban, ahogy minden más, ez sem tart örökké… Nem tudnám megmondani, miért, de a hölgy története eléggé megragadt bennem. Nemrég pedig újra felszínre kerültek az emlékek a beszélgetésünkről. találtam ugyanis egy oldalt a fogpótlás menetéről, és ez felfrissítette az emlékeimet! Azóta sok év telt el, az én fejem lágya is benőtt, és a szülőkkel is rendeződött a viszony. Miután kalandozásaim véget értek, beiratkoztam a vendéglátóipari főiskolára, és azóta egy kisebb vidéki apartmant vezetek nagyon jó fej kollégákkal. Néha persze el-elgondolkodom rajta, hogy vissza kellene menni a hajóra dolgozni, de természetesen így sem panaszkodhatok